Kaló Zsuzsa az AKUT Alapítvány kuratóriumi tagja és az ELTE PPK Pszichológiai Intézet adjunktusa 2015 december 10-11-én Rómában részt vett az Európai Parlament droghasználat és illegális drogkereskedelem elleni együttműködésének, a Pompidou Group tanácskozásán. A tanácskozás témája a Nők, szerhasználat és erőszak közötti összefüggés feltárása volt. A tanácskozáson 21 ország szekértője vett részt Európából és a mediterrán régióból (Libanon, Egyiptom, Izrael stb), Kaló Zsuzsát mint Magyarország szakértőjét hívták meg. Zsuzsa évekig dolgozott pszichoszociális tanácsadóként a MEJOK Alapítvány Józan Babák Klubjának, amely Budapesten a 8. kerületben Magyarország egyetlen terhes szerhasználók részére szakosodott - alacsonyküszöbű és ártalomcsökkentő - szolgáltatás nyújtó civil szervezet. Továbbá Zsuzsa 2009 és 2014 között egy utánkövetéses, több kutatási módszerből (félig-strukturált interjúk, aktív interjúk, megfigyelés, dokumentumelemzés) álló vizsgálatot vezetett a téma feltárására. A vizsgálat eredményeképpen láthatóvá váltak azok a külső és belső tényezők, amelyek gátolják és amelyek erősítik a szerhasználó (elsősorban illegális droghasználó) nőt a várandósság alatt és az anyaság kialakulásában, a szerhasználat elhagyásában. Zsuzsa jelenleg bántalmazott nőkkel foglalkozik a Bárányfelhő Alapítványnál illetve a tapasztalatai alapján az ELTE PPK Pszichológiai Intézetben Traumák a női élettörténetben címmel tart kurzus a pszichológus hallgatóknak.
A római tanácskozás inspirálója egy Európában és a Mediterrán régióban készített vizsgálat adta, amely az erőszaknak kitett pszichoaktív szerhasználó nők problémáit és ellátási lehetőségeit vizsgálta. A szeminárium szervezője a Pompidou Group mellett az olaszországi drogkordináció volt. Bemutatásra került a kutatás eredménye, s mellette a máltai, a szlovák, a magyarországi, az izraeli, a portugál, a horvátországi, és a spanyolországi gyakorlat. Az előadások és a kutatás is alátámasztotta, a téma interszekcionalitását (tehát, hogy van összefüggés az erőszak és a szerhasználat között a nők életében) és azt, hogy nincs összehangolt (európai vagy nemzeti) stratégia ennek a komplex problémának a kezelésére. Konkrét stratégiák kidolgozására ez a tanácskozás sem vállalkozott, annak egy előkészítő munkáját végezte el, a különböző országok és szakértők tapasztalatainak összegyűjtésével.
De bármely ország tapasztalatát, kutatás eredményét vagy szakértő véleményét összegezve megállapítható – Kaló Zsuzsa beszámolója alapján - , hogy az erőszak (társas vagy intézményi, fizikai, szexuális vagy pszichológiai) jelenléte szignifikánsan magasabb a szerhasználók körében, mint az általános populációban és a szerhasználók között a nők irányában nagyobb és fordítva is érvényes: azon nők körében, akiket valaha ért erőszak, magasabb az illegális szerek használta vagy a legális szerekkel való visszaélés. Ez utóbbi jelenség gyakran megfigyelhető a szerhasználat öngyógyító (szelfmedikalizációs) jelenségében: azok a személyek, akik valamilyen mentális betegségben szenvednek és/vagy valamilyen erőszakot életük során átéltek vagy bármely traumának voltak kitéve és ez nem került felismerésre és feldolgozásra az illegális vagy legális szereket a saját gyógyításuk érdekében használják: vagy ezért mert nem kaptak megfelelő egészségügyi vagy szociális ellátást vagy a stigmatizációtól rettegve (pl. családon belüli nem erőszak esetén) nem kerestek segítséget. Ebből az összefüggésből is látható, hogy a társadalom felelőssége óriási ebben a témában – az Európai Parlament részéről érkezett szakértő (Simona Lanzoni) nem véletlenül hangsúlyozta az Isztambuli egyezmény legfontosabb üzentét: prevenció, védelem, jogi lépések és büntetést. Kaló Zsuzsa felidézte a „duplán deviáns” definícióját is, amelyet a szerhasználó nők helyzetének leírására használ a szakirodalom: e szerint a a szerhasználókon belül (ez az első deviancia) a nők női mivoltuk miatt is deviánsnak tekinthetők, mert a szerhasználói szubkultúra – csakúgy mint a többségi társadalom – egy férfi-domináns társadalom. És ha ezen kívül a nő prostitúcióból él vagy épp várandóssá válik, további deviancia cimkéket kap a közvetlen környezetétől is – ezért ez utóbbi kettő csoport kiemeleten sérülékeny, amelynek speciális ellátásra van szüksége: ez a társadalom érdeke is az egészséges gyermekek születése és felnevelése érdekében. Egy ideális gondoskodó államban felismerésre kerülnek azok a tényezők, amelyek traumatizálják a személyeket és a különböző intézkedések arra irányulnak, hogy ezeket a traumákat minél inkább kiiktassák a polgárok életéből vagy minél szélesebb körben lehetőséget biztosítsanak a feléplésre. Ehhez azonban a Maslow-féle szükségeletek piramisának legalsó szintjeivel kell kezdeni: az alapvető fiziológiai szükségletek után a biztonság megteremtésével – ez nem mellesleg a trauma terápiájának első lépése is, amely nélkül nem a felépülés felé vezető utat meg lehet kezdeni.
A Pompidou Group gender témával foglalkozó oldala:
https://www.coe.int/T/DG3/Pompidou/Activities/Gender_en.asp
A római tanácskozás inspirálója egy Európában és a Mediterrán régióban készített vizsgálat adta, amely az erőszaknak kitett pszichoaktív szerhasználó nők problémáit és ellátási lehetőségeit vizsgálta. A szeminárium szervezője a Pompidou Group mellett az olaszországi drogkordináció volt. Bemutatásra került a kutatás eredménye, s mellette a máltai, a szlovák, a magyarországi, az izraeli, a portugál, a horvátországi, és a spanyolországi gyakorlat. Az előadások és a kutatás is alátámasztotta, a téma interszekcionalitását (tehát, hogy van összefüggés az erőszak és a szerhasználat között a nők életében) és azt, hogy nincs összehangolt (európai vagy nemzeti) stratégia ennek a komplex problémának a kezelésére. Konkrét stratégiák kidolgozására ez a tanácskozás sem vállalkozott, annak egy előkészítő munkáját végezte el, a különböző országok és szakértők tapasztalatainak összegyűjtésével.
De bármely ország tapasztalatát, kutatás eredményét vagy szakértő véleményét összegezve megállapítható – Kaló Zsuzsa beszámolója alapján - , hogy az erőszak (társas vagy intézményi, fizikai, szexuális vagy pszichológiai) jelenléte szignifikánsan magasabb a szerhasználók körében, mint az általános populációban és a szerhasználók között a nők irányában nagyobb és fordítva is érvényes: azon nők körében, akiket valaha ért erőszak, magasabb az illegális szerek használta vagy a legális szerekkel való visszaélés. Ez utóbbi jelenség gyakran megfigyelhető a szerhasználat öngyógyító (szelfmedikalizációs) jelenségében: azok a személyek, akik valamilyen mentális betegségben szenvednek és/vagy valamilyen erőszakot életük során átéltek vagy bármely traumának voltak kitéve és ez nem került felismerésre és feldolgozásra az illegális vagy legális szereket a saját gyógyításuk érdekében használják: vagy ezért mert nem kaptak megfelelő egészségügyi vagy szociális ellátást vagy a stigmatizációtól rettegve (pl. családon belüli nem erőszak esetén) nem kerestek segítséget. Ebből az összefüggésből is látható, hogy a társadalom felelőssége óriási ebben a témában – az Európai Parlament részéről érkezett szakértő (Simona Lanzoni) nem véletlenül hangsúlyozta az Isztambuli egyezmény legfontosabb üzentét: prevenció, védelem, jogi lépések és büntetést. Kaló Zsuzsa felidézte a „duplán deviáns” definícióját is, amelyet a szerhasználó nők helyzetének leírására használ a szakirodalom: e szerint a a szerhasználókon belül (ez az első deviancia) a nők női mivoltuk miatt is deviánsnak tekinthetők, mert a szerhasználói szubkultúra – csakúgy mint a többségi társadalom – egy férfi-domináns társadalom. És ha ezen kívül a nő prostitúcióból él vagy épp várandóssá válik, további deviancia cimkéket kap a közvetlen környezetétől is – ezért ez utóbbi kettő csoport kiemeleten sérülékeny, amelynek speciális ellátásra van szüksége: ez a társadalom érdeke is az egészséges gyermekek születése és felnevelése érdekében. Egy ideális gondoskodó államban felismerésre kerülnek azok a tényezők, amelyek traumatizálják a személyeket és a különböző intézkedések arra irányulnak, hogy ezeket a traumákat minél inkább kiiktassák a polgárok életéből vagy minél szélesebb körben lehetőséget biztosítsanak a feléplésre. Ehhez azonban a Maslow-féle szükségeletek piramisának legalsó szintjeivel kell kezdeni: az alapvető fiziológiai szükségletek után a biztonság megteremtésével – ez nem mellesleg a trauma terápiájának első lépése is, amely nélkül nem a felépülés felé vezető utat meg lehet kezdeni.
A Pompidou Group gender témával foglalkozó oldala:
https://www.coe.int/T/DG3/Pompidou/Activities/Gender_en.asp
| women_drugs_and_violence_en.pdf |
RSS Feed
